2015. november 19., csütörtök

35. fejezet: Amber újra játszmában

*Amber szemszöge*
Tegnap Alyss elájult, de ma minden oké és nyalják-falják egymást Castiellel. Celine próbálja elfogadni ezt a tényt, de szerintem nem lehet. És őszintén? Nem is akarom elfogadni! Ha már ilyen jóba lettem Celine-el akkor ideje egy kicsit kihasználnom a helyzetet...! Alyss tudtán kívül elég sokat tett ellenem! Hogy mit? Gazdag, sztár, jól énekel és mindenki szereti! És ha ez nem lett volna elég akkor elvette az ÉN Castielemet! Már általános óta bele vagyok zúgva és most eljutottam addig a pontig, hogy segítsek neki azért, hogy belássa, hogy csak én kellek neki és egymásnak teremtettek. Celine kint ült egyedül a padon és egy krimi könyvet bújt. Én leültem mellé és lehajtottam a fejem.
- Amber? Mi a baj? - csukta össze a könyvét és megfogta a vállamat.
- Én... Aggódok! - nyögtem ki. Tökéletesen színészkedtem és Celine láthatólag be is vette.
- De miért? - nézett rám nagy szemekkel és elkezdte simogatni a hátamat.
- Tudod... Alyss miatt... - itt Celine már teljesen rám koncentrált. -Tudod annyira fura, ami tegnap történt és mintha Castielnek köze lenne hozzá és hát... nem szeretném, ha Alyss is úgy járna mint Deborah. Castiel teljesen kihasználja! Gondolom te is észrevetted, hogy színészkedik... - a számból csak ömlöttek a hazugságok. De jó cél érdekében teszem, nem?
Celine elengedett és egy kicsit nézett a semmibe. Majd felém fordult és belenézett a szemembe. Aztán... Hirtelen felpattant!
- Igazad van! Mind végig annyira tudtam! Az a szemét!
Én hevesen bólogattam majd megfogtam Celine kezét és lehúztam magam mellé.
- Jaj, annyira örülök, hogy te is látod!
- Most mit csináljunk? - kérdezte Celine mosolyogva.
- Nos, te ne aggódj semmin! Elszakítjuk egymástól Castiel-t és Alyss-t!
Még pár percig ujjongtunk majd berohantam a wc-be. Ledobtam a táskám és ráhajoltam a csapra és néztem magam a tükörben.
Celine-t tényleg kedvelem, de egyszerűen muszáj volt, hogy megtegyem. Ebben a pillanatban benyitott Charlott az én egyik legjobb barátnőm akit mostanában lehet egy kicsit elhanyagolok.
- Tényleg megérte? - állt meg előttem csípőre tett kézzel.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy megérte!
- Igen? Belegondoltál már abba, hogy mit teszel? - kezdett el anyáskodni amiből köszönöm szépen nem kérek.
- Képzeld el többször is mint gondolnád! - kezdtem el kiakadni. - Ha igazi barátnő lennél, mint Li akkor segítenél és támogatnál!
Charlottal pár másodpercig farkasszemet néztünk majd sóhajtott egyet és mellém lépett.
- Ahogy akarod... Támogatlak és segítelek mindenben!
- Komolyan?
- Igen! - majd átkarolt, - A legjobb barátnőm vagy szóval itt az ideje, hogy kiálljak melletted.
Charlottal még egy kicsit beszélgettünk majd ott hagyott én pedig néztem magam a tükörben.
Egy képet képzeltem el magam előtt amikor Castiel, rá jön, hogy engem szeret.
 <-- Amit képzeltem
Igen Castiel belém fog szeretni és együtt fogunk romantikázni!
 <-- - Charlott

2015. szeptember 10., csütörtök

34.fejezet: Hol vagyok? Part 3

*Castiel szemszöge*
Alyss még mindig nem kelt fel... Nagyon félek, hogy maradandó sérülést szerzett-e...! Emma kint ült a padon él Armin simogatta a haját.
- Minden rendben, lesz... Alyss erős lány! - biztatta Armin Emmát.
- Igen, de... mikor fog fel kelni...? - sóhajtotta Emma.
- Nem sokára... - ölelte meg Armin Emmát. Aranyosak voltak együtt... Bárcsak engem is megnyugtatna valaki. De Lysander nem tud mert ott maradt az eszméletlen Alyss-al a suli nővérnél. Én is ott maradtam volna, de egyszerűen képtelen voltam rá. Rá néztem Celine-re... Iris, Rosalya, Amber és Li nyugtatgatta. Ez nem állapot! Ott gyülekezik a suli előtt egy rakás újságíró és fotós!
*Alyss szemszöge*
- Fiúk! Nem akarok közbe szólni, de haza kell jutnom!
- Ez sajnos, nem ilyen egyszerű... - nézett rám Valkyon... együtt-érzőn (?) - Először ki kell tanálnunk, hogy hogyan és miért kerültél ide...
- Mi az utolsó emléked? - nézett rám Nevra.
- A barátaimmal sétálok... de hova...? Talán ki az udvarra...
- És aztán? - nézett rám Valkyon.
- És aztán... - itt megfájdult a fejem. Nagyon, nagyon fájt! Ezért lehunytam a szemem és megpróbáltam minden erőmmel vissza emlékezni. - Valaki... valaki megragadott! És... Neki vágott... egy fának!
Amint ezt kimondtam úgy éreztem összeesek és feketeséget láttam magam előtt.
Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, Lysandert láttam meg aki felém hajolt és nézett engem.
- Alyss! - kiáltotta megkönnyebbülten és... magához ölelt (?). De... hogy kerültem vissza? Hol van Nevra és Valkyon? Meg az a kék hajú srác,Ezrael? Nem értem...!
*Castiel szemszöge*
Benyitottam a szobába ahol, az eszméletlen Alyss pihent. De most változás volt bent...! Alyss nem volt eszméletlen... Lysander ölelgette. Lysander elengedte Alyss-t és rám nézett én pedig boldogan oda szaladtam Alysshoz.
- Hála égnek! - öleltem meg Alyss-t. Alyss pár másodperc múlva visszaölelt.
- Elnézést fiúk... - szólalt meg mögöttem a nővér. Erre elengedtem Alyss-t. - Meg szeretném vizsgálni a hölgyet...!
- Persze... - bólogattunk Lysanderrel és leültünk. Egy idő berontott Celine, Emma, Armin, Iris, Rosalya, Li, Amber, Viola, Kim, Kentin, Alexy... Mindenki boldog volt, hogy Alyss felébredt...!
- De... mi történt? - kérdezte Alyss miután a nővér megvizsgálta. - Az utolsó emlékem, hogy valaki hozzá vág egy fának...
- Ezután pedig több óráig voltál kiütve... - bólogatott könnyeket törölgetve Viola. Az elmúlt pár hétben nagyon megkedvelték egymást Alyss-al.
- Egész végig itt feküdtem? - döbbent le Alyss.
- Igen... Miért? - kérdezte Kim.
- De... én... a varázs világ egyik legnagyobb városában jártam!
- Mi? - nézett Celine furán.
- Eldarya-ban jártam! Ott találkoztam, Nevra-val, meg Valkyon-nal!
- Talán... talán csak álmodtad... - nézett Emma Alyss szemébe.
- De olyan valóság szerű volt... - hajtotta le a fejét Alyss.
- Sok álom olyan mintha valóság lenne.. pár már megtörtént esemény,vagy megfog történni... mindegyiknek van egy jelentése... De pár csak a képzelet szüleménye... - magyarázta Lysander.
Én megöleltem Alyss-t.
- Minden rendben lesz... - majd suttogóra fogtam a hangom, úgy hogy csak Alyss hallja - Szeretlek...
- Én is téged... - suttogta Alyss.

33.fejezet: Hol vagyok? Part 2

*Castiel szemszöge*
Alyss-t levittük a suli orvoshoz majd idegesen és aggódóan sétáltam az udvaron amikor valaki... rám ugrott(?)!





















<-- Ahogy (én rám) Castielre ugrott valaki


- Mi a...? - lepődtem meg.
- Kinyírlak! - kiáltotta a lány aki rám ugrott. És az a lány nem más volt mint... Celine!
- Mert? - értetlenkedtem.
- Összejöttél, Alyss-al és már is baj történt! Mindenkire bajt hozol! Majd őt is elüldözöd?
- Nem az én hibám ami történt! Inkább azzal kéne kiabálnod, aki hozzá vágta Alyss-t egy fához!
- Biztos valami elvetemült haverod volt a bandából! És tudod miért? Mert nincs énekesetek, ugyanis Emma kiszállt a hülye bandátokból!
- És emiatt miért vágná valaki fához Alyss-t? - kiáltottam Celine-nek.
- Mert mind elvetemült, idióták vagytok!
- Nem én ugrottam rá valaki hátára és ordítozok vele, az udvar közepén! - amint ezt befejeztem körülnéztem én és Celine is. Mindenki minket bámult... Gratulálok!
*Alyss szemszöge*
Nevra-val több órát gyalogoltam szerintem amikor végre megállt egy nagy kapu előtt...
 <-- Nevra
- Üdvözöllek,Eldarya legbiztonságosabb helyén! - nyitotta ki a kaput Nevra és egy gyönyörű kertet láttam a kapu mögött. Mosolyogva beléptem a kertbe. Nevra becsukta a kaput és mosolyogva figyelte ahogy forgatom a fejem és gyönyörködöm a kertbe.
- Na gyere! Még lesz időd, gyönyörködni...! - mosolygott Nevra és belém karolt. Gyönyörű helyeken sétáltunk majd bementünk egy nagy barna ajtón. Ez volt az előcsarnok...
- Nevra... Ki van melletted? - állt meg előttünk egy erős, sárga szemű hosszú fehér hajú srác.
 <-- A fiú (akinek a neve Valkyon)
- Ő itt Alyss! Ember...
- Ember? - döbbent le a fehér hajú. - Hogyan kerültél ide?
A fehér hajú srác szeméből semmilyen érzelmet nem tudtam, kivenni.
- Én is ezt szeretném megtudni... és ne aggódj! Nem akarok semmi rosszat nektek... Hogy hívnak?
A fehér hajú srácot meglepte a "merészségem" és az hogy mennyire egyenes vagyok.
- A nevem Valkyon. - hajolt meg. - Harcos gárda vezetője.
- Harcos gárda? - néztem Valkyon-ra és Nevra-ra értetlenül.
- Még nem meséltél nekik, a Gárdákról? - nézett Valkyon Nevra-ra.
- Nem nagyon... De Valkyon! El kéne kerülnünk Ezrael-t! Tudod, mennyire szeret pletykálni és bajt okozni... - túrt bele a hajába Nevra.
- Persze, ez természetes... - bólintott Valkyon. Majd megjelent egy kék hajú, vigyorgó zöldeskék szemű fiú.
 <-- Ezrael
- Emlegetett szamár... - sóhajtott Nevra. Szóval ez a kék hajú fiú, Ezrael.
- Egy ember? Mit keres itt? - nézett rám vigyorogva. A srác megrémisztett... volt valami fura a mosolya mögött.
- Nem emlékszik, hogy került ide... - sóhajtotta Valkyon.
- De nem kell mindenkinek elmondani! - nézett Nevra Ezrael-re jelentőség teljes szemekkel.
- Naa, fiúk! Mit gondoltok ti rólam? - vigyorgott Ezrael, majd meghajolt előttem. - Becses nevem Ezrael.
- Az én nevem, Alyss. - mondtam halkan. Na, mi történt velem? Megijedtem egy fiútól?


32.fejezet: Hol vagyok? Part 1

*Castiel szemszöge*
Az óra végére Alyss nem jött vissza a terembe szóval eldöntöttem, hogy megkeresem. A tanárnő kiment a teremből és... Alyss meg be jött a terembe. Nos, ennyit a kereső akcióról.
- Kimegyünk az udvarra? - kérdezte Alyss mosolyogva.  Tehát én, Alyss, Lysander, Viola, Kim, Alexy, Kentin, Armin megindultunk az udvar felé és út közbe hozzánk csapódott Emma. Alyss elöl sétált. Majd... egy kapucnis srác akinek nem láttuk az arcát megragadta és neki csapta a fának. Neki dobta... Semmit nem tehettünk és srác el illant a sok diák között. Én ijedten szaladtam Oda Alyss-hoz aki vérzett.
- Alyss!! Alyss!! - kiáltottam és az egész udvar felénk fordult. Alyss szeme csukva volt... nem válaszolt...
*Alyss szemszöge*
Fel keltem a földről. Au! Miért fáj ennyire a fejem és... hol vagyok?
Körülnéztem és egy sötét, ijesztő erdőben találtam magam. Mit keresek én itt?
 <-- Az erdő
Na jó... nem állhatok itt tétlenül! Keresnem kell valakit vagy vissza utat a városba. Ezzel megindultam. Hidegnek és üresnek éreztem magam. Éj fekete hollók voltak a fák tetején, és néha a szellő megmozgatta a fák leveleit, Jesszusom... Nagyon félek! De... ez csak egy erdő! Rengeteg ideig sétáltam az ijesztő erdőbe majd megláttam valakit. Egy lányt...
 <-- A lány az erdőben
-  Hé! - kiáltottam neki és elkezdtem integetni. Erre a lány eltűnt... Mi a?
Hirtelen megálltam... Vagy káprázott a szemem vagy megbolondultam! Valami nem jó...! Hátrafordultam és elsikítottam volna magam... valaki ott állt előttem és befogta a számat, hogy ne hallatsszon, hogy sikítok.
- Azért nem vagyok ilyen ronda, hogy sikítanod kéne...- mondta fej csóválva a srác. Éj-fekete haja volt, világos lila szeme és az egyik szemét eltakarta egy "szemtakaró" mint ami a kalózoknak van. Szép lassan elvettem a kezét a számról.
- Most komolyan... - sóhajtottam megkönnyebbülten.  - Egy ijesztő erdőbe vagyok, azt se tudom hogy kerültem ide, azt se hogy hol is vagyok pontosan, előbb egy ijesztő kislány eltűnt és most te egy ismeretlen itt álltál mögöttem és észre se vettem, hogy mögöttem álltál. És akkor szerinted a kinézeteddel fogok foglalkozni?
- Hát... Jogos... - mosolyodott el a fiú. - Nem egy szerencsés helyre kerültél... Gyere, kövess és segítek neked!
A srác elindult, de aztán észre vette, hogy nem mozdulok meg.
- Nem megyek sehova egy idegennel! - csóváltam meg a fejem. Valahogyan ösztönösen megbízok a srácban, de szeretném ha megerősítené, hogy jobb ha vele megyek.
- Ahogy akarod... itt maradhatsz ebben a sötét erdőben egyedül vagy követhetsz engem... Bár... nem hiszem, hogy sokáig egyedül lennél...! Talán visszajön az ijesztő kislány...! - itt a srác bele nézett a szemembe. A szeméből azt olvastam ki, hogy : "Na most már meggyőztelek?" És igen teljesen meggyőzött.  Sóhajtottam egyet és mellé léptem, aztán pedig megindultunk ki az ijesztő erdőből. Rengeteg dolog kavargott a fejemben...
- És öhm... Mi is a neved?
- Nevra... És a tiéd?
- Alyss... - válaszoltam halkan. Na jó! Alyss szedd össze magad! - És el mondanád, hogy hol vagyunk...?
- Hamarosan kiérünk a "Démonok erdőjéből"... Ami Eldarya-ban van.
- Eldarya...?
- A varázs világ egyik legnagyobb területe. Te pedig... ember vagy? - nézett rám Nevra óvatosan.
- Igen... de... hogy mehetek vissza a varázs világból az...én világomban?
- Erre még nem tudok választ adni... - sóhajtotta Nevra.

2015. szeptember 4., péntek

31.fejezet: Dake próbálkozik

*Alyss szemszöge*
Ma hétfő van és az azt jelenti, hogy kémia óra.
- Gyerekek! Új ültetési rend lesz mert túl sokat beszéltek az órán! - hadarta a tanárnő miközben bejött. Mindenki fúj-olt de nem hatotta meg. Szóval búcsút mondtam Castiel,Lysander és Violának. Ez gonoszság!
- Akkor mondom:
Celine, Amber,Armin,Kim
Li,Peggy,Nataniel,Iris
Rosalya,Carla,Dajan,Melody
Charlott,Viola,Castiel,Lysander
Alexy,Kentin,Alyss,Dake ....
(A többieket nem írom most le)
Dake mellé kell ülnöm??!! Neee!!
((This totally started off as a palette challenge thing, but decided not to do things that way. &gt;: Dake’s hair is SOOO fun though! 
Dakota &copy;Chinomiko)) <--- Dake
Nagy nehezen helyet foglaltunk a négyes asztalnál a fiúkkal. Az órán a tanárnő monoton hangon hadart amikor Dake megfogta a vállam. Én pedig  felé fordultam. Mit akar ez?
- Jól nézel ki ma Alyss! Talán tudtad, hogy egymás mellé fogunk ülni? - villantotta Dake az 1000 wattos mosolyát.
Végignéztem a kinézetemen. Egy piros pulóver,egy  farmer és egy csizma.
- Ezen a dumán még dolgozz egy kicsit! - sóhajtottam és visszafordultam a tanár felé.
- Hé! - fordított vissza Dake. - Alapból jól nézel ki! Főleg fehérneműben!
Én pedig rögtön vörös lettem.
- Kuss! - ezután próbáltam arra koncentrálni amit a tanárnő mond. De Dake megint oda fordított magához.
- Kéreted magad? Jó oké... egyenes leszek! Szívesen megnéznélek fehérnemű nélkül is! - erre még vörösebb lettem és nem tudtam, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.
- Hagyjál már békén! - suttogtam.
- Dake kell egy pofon? - szólt oda mérgesen Kentin Dake-nek. Kentin gyerekkori barátom, ahogyan Celine-nek és Emmának is.
Én nem bírtam tovább, szóval jelentkeztem.
- Igen,Alyss? - szólított fel a tanárnő.
- Tanárnő, kimehetnék a mosdóba?
- Persze! - és ezzel kimenekültem a teremből.
*Castiel szemszöge*
Oh, hogy Dake...! Nem tudom mit mondott Alyss-nak csak láttam, hogy idegesíti majd Kentin rászól Dake-re és Alyss gyorsan elmenekült. Áh, tudtam, hogy nem jó ez a ruha ami rajta van! Egy testhez simuló piros pulóver, egy farmer ami jól kiemeli hogy jó hátsója van, és szexy csizma. plusz a gyönyörű szép arca... Áh! Persze, hogy mindenki őt nézi! De... aztán Alyss az enyém és hétvégén is "jól elszórakoztunk"! Khm... nevezzük így! Nos, Dake kinézetén lehet, hogy megint "javítanom" kell!

2015. szeptember 2., szerda

30.fejezet: Pár héttel később (+18)

*Castiel szemszöge*
Pár hete járok Alyssal. Azóta persze jobban megismerkedtünk, elkísértem egy csomó koncertre,segítettem neki a dal írásban stb. Mindenki tudja, hogy én vagyok a híres Alyss-nak a pasija és ez nincs is ellenemre, mert legalább mindenki tudja, hogy kitől féljenek, ha rámozdulnak Alyss-ra. Csak az a gáz, hogy még mindig minden újságírót érdekli a magán életünk. És pár hét után már csak lehetne valami "intimebb".
*Alyss szemszöge*
Amber a fejembe ültette ezt a hülyeséget és most nem tudom kiverni a fejemből. Tényleg eljött ennek az ideje már?
/Este/
Épp feküdtem az ágyban és nyomogattam a telefonom amikor Castiel beugrott mellém. Én ijedtem félre dobtam a telefont.
- Megijedtél? - hajolt felém Castiel és adott egy puszit a homlokomra.
- Bombának képzeled magad? - mosolyogtam Castielre.
- Inkább te... "Bombázónak"! - csókolt meg Castiel.
- Haha...
- Ugye tudod, hogy semmit nem csinálnék veled amit nem akarsz? - kérdezte halkan Castiel.
- Castiel... ha arra gondolsz akkor akarom... - mondtam halkan és vörösen. A pulzusom az egekben volt...
- Komolyan mondod? - mosolygott rám Castiel. Én pedig bólintottam.


+18 - as rész
- Még jó, hogy senki sincs itthon! - mosolygott Castiel és megcsókolt. Eközben felültem az ágyban. Castiel egy szó nélkül leszedte rólam a hálóinget ami alatt nem volt melltartó csak bugyi. Én gyorsban el takartam magam. Castiel elvette a kezeimet.
- Ne takard el magad... - suttogta a fülembe és ezzel megint megcsókolt én pedig vörös lettem. Gondoltam most én jövök szóval le szedtem róla a ruháit... a boxerénél kicsit elidőztem mert nagyon féltem... majd leszedtem és zavarba jöttem. Jesszusom milyen béna vagyok...! Castiel is levarázsolta rólam az utolsó ruha darabot és elkezdte masszírozni a melleimet ami miatt valamilyen hangok hagyták el a számat. Majd Castiel bedugta a két ujját az én "nyílásomba". Castiel megujjazott és csókolgatta a nyakamat majd kihúzta az ujját. És megnyalta...
- Finom vagy! - mosolyodott el. Én pedig totál bénán éreztem magam... ő csinál mindent... Ezért fektettem Castielt az ágyra.
- Mit csinálsz? - mosolygott rám.
- Majd meglátod ! - és hosszasan megcsókoltam. Elkezdtem simogatni és csókolgatni majd végül nyalogattam a "farka" hegyét amitől teljesen ki volt akadva.
- Ne kínozz már... - nyögte én pedig akaratlanul elmosolyodtam. És megsimítottam a férfiasságát.
- Hát jó... - ezzel leszoptam. A szájából egyre több nyögés jött, és fejemet tolta. És egyre merészebb lettem majd bele élvezett.... a számba. Nem akartam nyápicnak tűnni és ezért lenyeltem.
Majd fordult a kocka. Én feküdtem és Castiel... kinyalt. Majd belém rakta a férfiasságát.
- Félek... - suttogtam. Castiel-en láttam, hogy nem akarja abba hagyni most.
- Nyugalom... Jó lesz! - simította meg Castiel az arcom. Lassan tolt, én pedig nyögtem. Láttam, hogy Castielnek tetszik ha nyögöm és gyorsult a tempó mindig és a nyögéseim és gyakoribbak és hangosabbak voltak.
- Mondd a nevem ha már  nem tudod tartani...
- Castiel...Castiel...Castiel...CASTIEL! - sikítottam a végén és Castiel meg én is elmentünk. Átöleltem Castiel-t és ráhajtottam a fejem a vállára. A lélegzésünk sűrű volt.
- Így elsőre elég volt... - halottam Castiel boldog hangját. Még mindig bennem volt és jól esett.
- Nagyon béna voltam... - suttogtam.
- Nem voltál az... - simogatta Castiel a hajam. - Elsőre csináltad és megvoltál ijedve... és rohadt jó voltál!
Castiel lehajtotta a fejét a melleim közé és csókolgatta őket.
- Szeretlek...! - mondtam.
- Én is téged... - suttogta Castiel.

29.fejezet: Hajfestés... Hajfestés mindenhol!



*Celine szemszöge*
Ezt nem hiszem eel!! Castiel összejött Alyss-al! Vele is azt teszi majd mint szegény Deborah-val?! És mellesleg hol a húgom? Benyitottam a szobájába és ez tárult a szemem elé:
<-- Emma és Armin
AAh, ne már! Nekem is ilyenkor kell bejönnöm... innentől kopogni fogok! Emmáék nem vettek észre ezért vissza hajtottam az ajtót és kopogtam.
- Bejöhetek?
- Igen! - halottam Emma hangját és kitártam az ajtót.
- Mióta fekete a hajad? - esett le.
- Befestettem suli után... Milyen?
- Jól áll! - mosolyogtam a húgomra.
- Miért jöttél?
- Igazából... tanácsot kérni... - sóhajtottam.
- Tőlem? - kérdezte meglepetten Emma.
- Tőletek - javítottam ki a húgom és rá néztem Armin-ra.
- Miben? - kérdezte meglepetten Armin.
- Alyss és Castiel...
- Nézd! Hagyd őket és mosolyogj! Boldogak együtt és szeretik egymást! - mondta Emma.
- De...! Bárki más csak ne Castiel!
- Inkább Dake? - nézett rám Armin.
- ....
- Nézd, Celine... Beleszerettek egymásba és Alyss szomorú lenne ha elválasztanánk Castiel mellől! Próbáld elfogadni! - adta a tanácsot Armin. - Alyss miatt!
- Jó... megpróbálom! - és kimentem a szobából. - köszönöm! - mondtam miközben becsuktam az ajtót.
- Szívesen! - mondta Emma és Armin egyszerre.
*Alyss szemszöge*
Castiel el aludt a szobámba, tehát elterveztem, hogy megviccelem egy kicsit. Találtam egy doboz rózsaszín hajfestéket és már tudtam mit fogok tenni.

















<--- (én) Alyss és Castiel

Pár óra múlva Castiel fel kelt és amikor röhögőgörcsöt kaptam.
- Min nevetsz így? - kérdezte Castiel én pedig oda adtam neki egy tükröt. És ez volt a reakciója:














<-- (én ) Alyss és Castiel

- Utálom, hogy ezt kell neked mondanom, de a hajad úgy nézz ki mint egy húsvéti tojás! - mondtam és nevettem tovább.
- Na jól van csak várd ki a végét! - ezzel Castiel el tűnt. Fél órával később jelent meg totál rózsaszínben...
- Na gyere nyomjuk egy Selfie-t! Most olyan vagyok mint te! Mondd,  hoogy csillámpóni!

















<-- (én) Alyss és Castiel

- Ez nem! Jobban áll neked a rózsaszín mint nekem!!
- Pech! - puszilta meg az arcom Castiel. - Most pedig lemosom ezt a borzalmat!